Hogyan legyünk britek? Nevelés osztályfőnöki órán: sorbanállás.
Photo: Andy Matthews, Flickr Creative Commons
Az Egyesült Királyságban nyilvánvaló, hogy bevándorlókból nem válik angol, skót vagy ír nemzetiségű. Az ide vándorló népek új identitása "brit": nem angol, de "közénk" tartozik.
Melyek azok a brit értékek, tradíciók, jellegzetességek az angolok felfogása szerint, amelyeket többek között osztályfőnöki órák keretében tanítani, tanulni szükséges? Demokrácia, szabályok és törvények betartása, királynő, az egyén szabadsága, kölcsönös tisztelet az emberek között - és sorbanállás.
Sorba állás és a sorbanállás. Sorba állás: hogyan álljunk be a sorba? Sorbanállás: hogyan viselkedjünk a már kialakult sorban?
Cseppben a tenger: a sorba állás és sorbanállás megmutat néhány jellemző különbséget a brit és a kelet-európai kultúra között.
Itt
Mi két pénztárhoz, két csoportra osztódva, két külön sorba állunk be. Szorosan az előttünk álló háta mögé. Nem azért, mert szeretünk közel lenni. Azért, hogy más ne furakodhasson közénk. Attól félünk, ha nem korlátozzuk a szabad mozgás terét, akkor valaki rossz indulatúan elfoglalja azt és a mi kárunkra előnyt kovácsol a szabadságból. Ezért, megelőző intézkedésként, leszűkítjük a szabad mozgásteret. Az előttünk állóét - és ezzel a sajátunkét is.
A két sor közül az egyik gyorsabban fog haladni. Ha van szövetségesünk, partnerünk, akivel ketten vásárolunk, akkor két sorba állunk egyszerre. Izgatottan várjuk, melyikünk fog előbb odajutni. Végül partnerünkkel együtt örülünk: kicseleztük a lassabb sort.
Őrizzük a helyünket. Ügyelünk arra, nehogy valaki igazságtalan előnyhöz jusson és elénk álljon. Alig van rá példa, hogy valakit magunk elé engedünk. Kivéve talán a last second vonatjegy-vásárlást.
Ott
Számtalanszor fordult elő, hogy az előttem tele kosárral várakozó maga elé engedett, mert nálam csak egy csomag szőlő volt. Győzelem, vagy "jól védhető" álláspont helyett sokszor gesztusokat tesznek - és emiatt gesztusokat kapnak viszonzásul. Kedvességet adnak, szívességet tesznek - kedvességet és szívességeket kapnak vissza.
Az angol üzletek nagy részében sok pénztár, de csak egy sor van (kivéve a nagy bevásárló központokat). Igazságosabb és logikusabb rendszer: nincsenek lassabban és gyorsabban haladó sorok. Amint valamelyik pénztár felszabadul, az időben előbb érkezett sorban álló jut a pénztárhoz és tud fizetni. Nincs sorokra, csoportokra oszlás. Az egymás közötti fölösleges versengés helyett fair viszonyokat teremtenek és közösséget vállalnak egymással.
Az emberek nagyobb privát szférát, helyet hagynak egymás között: vagyis nagyobb szabadságot egymás és a maguk számára. Egy szinte tisztán angol környékekről írok most. Ha történik is, nagyon ritkán, befurakodás: határozott udvariassággal, mosolygással és sok "sorry"-val megbeszélik a helyzetet. Nem számolják fel az egymás közötti szabad mozgásteret csak ezért, hogy megelőzzenek egy veszteséget, amitől tartanak. Inkább megőrzik szabadságuk és ha valaki ezt veszélyezteti, cselekednek.