Angol együttműködés, svéd önszabályozás és a szabályok magyarosan rugalmas értelmezése. Az osztályom sorra nyerte a csapatversenyeket az elmúlt évben. Véletlen? Pedagógiai eredmény? A következő három cikkben: csoportmunka, együttműködés, önszabályozás és magyar rafinéria.

Photo: Sun Valley Group of Schools, Flickr Creative Commons

- Nem ülök oda és nem dolgozom vele egy csoportban! - Ismét a szokásos történet. Alísa kedves lány. Még kislány. Nem hasonlít azokra az osztálytársaira, akik közül néhánynak már fiúja van és hatalmas feleselő kedve. 13 évesek.

- Miért nem? - Tudom a választ. Alísa valóban furán viselkedik néha. A viccei, melyeken ő olyan jót nevet, sokszor kínos hallgatásokat és összenézéseket váltanak ki az osztály többi részéből. De legalább próbálja megtalálni a közös nyelvet az osztálytársaival.

- Mert ez a lány őrült - nem így fogalmaznék, de értem, miről beszél. - És büdös! - na, ez már nem igaz. Jól ápolt kislány.

- Alísa az egyik legszorgalmasabb tanuló az osztályban és amit csak tud, mindent megtesz, hogy jól teljesítsen. Még vicceket is mond nektek, ami szép gesztus - nem akarok olyan érvekkel előállni, amelyről mindannyian tudjuk, hogy csak megszépítem a valóságot. Alísával is megbeszéltük már párszor: ahhoz, hogy jobban befogadják, ki kell kísérleteznie egy új fajta közeledési és kommunikációs módot. Írtunk erről egy tervet is - de az osztály többi része ezt nem tudja. - Ebben mindannyian példát tudtok róla venni, igaz?

- Igen, de…

- Rendben. Az iskolán kívüli világban pedig fogsz olyan helyzetbe kerülni, amikor nem igazán válogathatod meg, hogy kivel dolgozol együtt, igaz? - Tudom mire gondol. Már megint ezzel jövök.

- Nem akarok vele egy csoportban lenni.

- Sajnálom, ezt nem döntheted el, ezt én már eldöntöttem. - Persze, hogy egy csoportba rakom őket. Pontosan ők egy csoportban tudják fejleszteni egymás elfogadását. - Viszont van valami, amit te döntesz el.

- Mi?

- Hogy továbbra is mérges vagy és bunkó Alísával, megsérted őt azzal, hogy azt mondod, a közelében sem akarsz lenni. Vagy… megnyugszol, a szívedre hallgatsz és kedves leszel vele.

- De nem tudok vele együtt dolgozni!

- Ki kell találnotok, nektek kettőtöknek, hogyan tudtok együtt dolgozni. Amint kiosztottam ezeket a lapokat odamegyek és segítek. - Márta megmozdul, hogy átül, de húzza a száját. A nagy, feleselő száját. Amivel a cicaharcokat vívja az osztály másik "nagylányával", minden nap. Alísával szemben azonban csak kihangosítja, amit sokan gondolnak.

Ebben a pillanatban betoppan Mr. A.S., a főnököm. Az ő főnökük is. Egy pillanat alatt felméri, hogy "there's an issue".

- Mi a gond? - Mártához, a "nagylányhoz" fordul. Nem válaszol. Felelek én helyette.

- Nem szeretne Alísával együtt dolgozni.

Mr. A.S. az angoloktól megszokott, azonnali lendülettel válaszol.

- How rude! You can't ignore someone like this! Stand up, sit in that group and do some great work with them. At the moment the group is just wasting time because of you! (Mekkora bárdolatlanság! Nem vehetsz így semmibe valakit! Állj fel, ülj be a csoportba és végezz jó munkát! Jelen pillanatban a csoport miattad vesztegeti az idejét!)

Tekintély, hatalom és anyanyelvi angol. Márta kifogy az érvekből, átül. End of story - beszélgetés lezárva.

Az angol kollégák nem tolerálják, ha valaki megalázza a másikat azzal, hogy nem dolgozik vele együtt. Mr A.S. egyébként ki-be járkál az óráimon. Ellenőriz engem, a tanulókat, hogy jól mennek-e a dolgok. Barátságos, humoros, de ő is - akárcsak én - teljesítményt akar, eredményeket. Szabad kezet kapok tőle abban, hogyan menedzselem az osztályt, milyen szabályokat és elvárásokat állítok. Ezeket a szabályokat azután kivétel nélkül betartatja velük. Igaz, elég hasonlóan gondolkodunk és minden változást vagy új projektet előzetesen egyeztetünk.

A csoport eredményét az óra második felében végül Alísa prezentálja. Részben rajta, részben vele együtt nevetnek a többiek, ahogyan a maga fura módján előadja, mire jutottak. Értelmesen fogalmaz máskülönben és jól összefoglalja a közös munka eredményeit. Alísa is nevet saját magán és a helyzeten. Tudja, többször megbeszéltük már kettesben, hogy a mód, ahogyan beszél és kommunikál, szokatlan mások számára. Ezzel együtt, szerencsére sikerült nála elérnünk Mr A.S.-nel és a szaktanárokkal, hogy az utóbbi hónapokban bátran, hangosan kiáll az osztály elé és vidáman, magabiztosan megmutatja, mit tud. Óra után hangosan nevetgélve, legjobb barátnőjével kirohan a folyosóra.

- Nos, hogy érezted magad Márta? Végül jól sikerültnek érzed a csoport munkáját? - Nem én tartottam bent, neki nem akarózott kimenni szünetre.

- De Sir, Alísa tényleg dilis!

- Kicsit furcsán kommunikál, ez igaz. Azért tudtatok végül együtt dolgozni, jól láttam?

- Á mindegy, végül is aranyos lány. Byeeee! - A "byeeee"-t mindig azzal a bizonyos fejcsavarással köti össze: mintha egy rókaprémet lóbálna körbe a nyakán, mielőtt beszáll a filmsztár fiúja mellé annak Lamborghinijébe. Kiviharzik a szobából.

----

Mitől működnek jól együtt a tanulók egy csoportban?

Röviden megválaszolhatatlan kérdés, hatalmas szakirodalommal. Arra azonban könnyebb válaszolni, mitől működik jól egy csoport azokban az angol iskolákban, amelyeket ismerek.

Az angol tanárok elvárják, bátorítják és segítik a következő viselkedéseket:

• Legyetek megbízhatóak egymás számára. Például az egymáson gúnyolódás vagy a kiközösítés, kirekesztés nem megengedett és AZONNALI beavatkozást von maga után a pedagógusok részéről. 
• Ha konfliktus támad köztetek, találjatok pozitív megoldást. Keep calm and carry on - az emberi kapcsolatokra ezt úgy alkalmazzák, hogy akármit is érzel a másik iránt, beszélj vele tisztelettel. Ezzel eléred, hogy ne mélyüljön el a konfliktus. A következő lépés a pozitív megoldás megkeresése.
• Minden kamasznak felnőttes felelőssége, hogy rossz érzéseit meg tudja változtatni vagy legalább félre tudja tenni a közös munka sikere érdekében. Ha eddig nem tudta, meg kell tanulnia. 
• Vélemények egyértelmű kifejezése. Mivel ebben az iskolában a tanulók többsége bevándorló családból érkezik, ezért sokan nem képesek precízen kifejezni magukat, amely félreértésekre adhat okot. David a legjobb jóindulattal is tud olyan mondatokat mondani, ami miatt mások szeretnék őt megverni - s nem érti, miért. Ebben a közegben a visszakérdezés és az extra türelem önálló szabállyá válik.
• Egymás segítése. Például iskolai verekedésnél nemcsak a verekedőket büntetik meg, hanem - enyhébben ugyan - azokat is, akik jelen voltak és semmilyen módon nem próbálták a konfliktust megakadályozni vagy a verekedőket szétválasztani - vagy legalább azonnal szólni egy pedagógusnak, hogy avatkozzon közbe. Ilyen módon az iskola másokért való felelősségvállalásra és aktív állampolgári magatartásra is nevel. Így történhet meg, hogy Londonban járókelők beszélgetnek az utcán a holttest körül mászkáló gyilkossal és próbálják megnyugtatni, megakadályozni a további sérüléseket, amíg a rendőrök kiérkeznek. (Megtörtént eset.)
• Humor, viccelődés, barátságosság. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen erős összekötő cérna ez az angol emberek helyi közösségeinek szövetében, akár egy pub-ban, akár az iskolákban.

Folyt. köv.

Adós maradtam a cikk elején említett további két összetevővel: a tanulók önszabályozásával és a magyar erények érvényesítésével. Mi, magyarok ugyanis birtokában vagyunk olyan készségeknek, amelyek együttműködés és önszabályozás nélkül csupán csak destruktívak - az együttműködést megtanulva és kellő orientációval azonban előnyünkké formálódnak.

A következő cikkben tehát a nyertes csapat további két összetevőjét írom le: a svéd önszabályozást és a magyaros szabályértelmezést, kiskapuk megtalálását. Ezúttal azonban pozitív értelemben: hogyan hozzunk ki sokat kevésből, illetve versenyképes eredményt a versenytársaknál rosszabb körülmények között.