Jól neveltnek lenni: az iskolák szerepe a racionalitásra és intellektualitásra épülő európai civilizáció fenntartásában.

Kitört a nyári szünet – s így legfrissebb pedagógiai élményeimet a hétköznapi, utcai életben szerzem. Ezek az élmények azonban nem kevésbé relevánsak iskolai tanítás-nevelés szempontjából.

Az eset

-Ne haragudjon, ez egy könyvtár. Megtenné a kedvemért, hogy kint folytatja ezt a telefonbeszélgetés? – Próbálnék tanulni, továbbképezni magam – de a mellettem ülő indiai úriember, ahogyan általában ezen a környéken az indiai úriemberek szokták, hangosan telefonál valakivel.
-Jó, csak befejezem. – Tovább beszél.
-This is a quiet area. Ez egy csendes szoba. Ott a kávézó pár lépésre. Esetleg tudná ott folytatni? – Próbálok rá kedvesen mosolyogni, ahogy az angolok szokták hasonló helyzetben.
-Magának nincs joga hozzám beszélni. – közben befejezte a telefonbeszélgetést.
-Hogy érti? Ön itt hangosan telefonált, én megkértem, hogy kint tegye. Miért ne lenne jogom ezt megkérni?
-Nincs joga. Csak arra van joga, hogy panaszt tegyen a recepción.
-Hát, akár van jogom, akár nincs, én magát fogom a jövőben is megkérni, hogy ne a könyvtárban folytassa le hangosan a telefonbeszélgetést. Én is ki szoktam menni, ha felhívnak. Itt tanulnak az emberek, amihez csöndre van szükség.
-De magának nincs joga – elkezdett kiabálni.
-Na jó, hagyjuk. – támadó, ütő mozdulatot tesz. Félig felemelkedek a széken és felé mozdulok. Nem túl jó környék.
-Udvariasan kértem, de nem leszek minden körülmények között udvarias. Gondolja meg, kinek mire van joga.
Feláll, elmegy.

Értelmezés

Mielőtt beleugrok a részletekbe, röviden definiálok néhány alapvető fogalmat a könnyebb érthetőség kedvéért. Nem tudományos definíciók, vagy filozófiai pontosságú meghatározások – de a jobb érthetőséghez elegendőek.

Nevelés, jólneveltség a pedagógiában

Mi a nevelés? Az angolok előtt ismeretlen fogalom: tipikusan német hatásra honosodott meg a magyarban. Mi, magyarul szoktunk jártasságot, készséget, képességet, tudást, kompetenciát említeni. Különbséget teszünk oktatás (tananyag) és nevelés (egyéb tudás) között. Ezt az elválasztást néhány esetben, például az állampolgári készségek esetében nehéz megtenni. A tanítási folyamatban pedig nem létezik olyan, hogy valaki csak tanít vagy csak nevel: a kettő egyszerre, egymásba ágyazva működik.

Az angolok ezt a felosztást nem ismerik, nem használják. Ők tanításban és tanulásban gondolkodnak. A tanításnak és tanulásnak minden része: a szaktárgyi tudás, egyéni készségek mint például figyelem/koncentráció és társas készségek mint például együttműködés. Ezeket általában készségnek (skill) hívják – de ez a készség nem teljesen ugyanazt jelenti, mint ahogyan mi használjuk. Óravázlataik gyakran a következő négy tanítási-tanulási aspektust tartalmazzák: az órán tanult új tananyag, az órán tanult társas készségek, az órán tanult egyéni készségek és az órán elsajátított erkölcsi készségek.

A továbbiakban azonban a „jólneveltség” fogalmát fogom használni. Mi, magyarok tudjuk, mit jelent. Angolszász megközelítésben pedig társadalmi együtt éléshez szükséges készségeket értek rajta.

Civilizáltság és az emberi psziché fejlődése

A társas készségekre fókuszálva, elérünk a mai cikk másik kulcsfogalmához, a civilizáltsághoz. Ennek pszichológiai, sőt, freudista alapú fejlődés-lélektani értelmezését fogom használni. Minél inkább megtanult valaki uralkodni az ösztönkésztetései és az egója felett, vagyis minél fejlettebb a felettes énje, annál civilizáltabb.

A félreértések elkerülése végett itt egy hétköznapi lista arról, mit értek ösztönök és egó által irányított, tehát egy átlagosan jól nevelt európai ember számára nem civilizált viselkedésen:

• Közösségi terekben: buszon, utcán, étteremben, kávézóban, sőt könyvtárban hangoskodik. Nem halkítja le magát: ha valakinek nem tetszik, menjen máshova.
• A hangoskodás sok alesetét produkálja: hangosan telefonál, hangosan eszik, az ordító gyerekeit hagyja ordítani bármilyen helyzetben. Sosem száll le a buszról vagy gyalogol ki teremből azért, hogy a zajjal járó foglalatosságait mások zavarása nélkül, gyorsan elintézze.
• Hangosan szívja az orrát, zsebkendőt sosem használ. Amit felszívott, lenyeli.
• Ha nem látják, de sokszor akkor is, ha igen: a kezében lévő szemetet szétdobálja.
• Környezetére nem vigyáz: ha valami letörik, leesik, megkarcolódik - nem probléma.
• Mindenhol eszik, bármilyen erős szagú ételt. Nincs olyan közösségi tér vagy alkalom, ahol ezt oda nem illőnek érezné.
• Mások udvarias, de határozott, viselkedésre vonatkozó kéréseire agresszióval reagál. A kérésnek nem a tartalmát fontolja meg, hanem annyit ért belőle, hogy le akarják győzni, s ezt nem engedheti.

Röviden összefoglalva öt dolgot művel az európai jólneveltség értelmében „neveletlen” ember:

• zajos,
• eszik-iszik bárhol és bármikor,
• társas szabályok emlegetésére támad (akár fizikailag is, helyzettől függően),
• a logikus érvek számára nem képviselnek „erőt” egy vitában, csak a hangerő, a vitapartner nyers „erőpozíciója” (pl. a mögötte állók ereje, vagy a fizikai ereje, vagy a rajta lévő, társadalmi védettségét kifejező öltöny stb.).

Ezzel szemben milyen szabályozó szerepet tölt be a „jól nevelt” ember személyiségében az a szuperegó, amely szülei, illetve tanárai hatására kiépült a személyiségében? Néhány példa:

• Megtanulta szabályozni, hol lehet hangos, de hol kell magát lehalkítania vagy teljesen csendben maradnia.
• Használ zsebkendőt.
• A fizikai környezetét óvja, vagy ha valami tönkremegy, ezt észreveszi és elégedetlenséggel tölti el. Más szóval, szükséglete, hogy fizikai környezete esztétikus és ép legyen.
• Megtanulta, milyen terekben nem illik enni, illetve különböző helyzetekben mit és hogyan egyen.
• Ha közösségi szabályok betartására kérik, pl. hogy legyen csendesebb egy könyvtárban, vagy kint intézze el a telefont, akkor elnézést kér és kiballag.
• A vitákban egy jól elhelyezett, logikus érv esetén legyőzve érzi magát, anélkül, hogy a vitapartner fizikai, számbeli vagy társadalmipozíció-béli erőfölényben lenne – és ennek megfelelően viselkedik.
• Érti a vita lényegét: az intellektuális (vagy kulturális) teljesítmény számít, nem pedig a fizikai erő, arrogancia vagy többségi álláspont. (Ez egy viselkedési minta, s nem egyenlő azzal, hogy a vitában kinek van "igaza"!)

Nos, a hosszú bevezetés után rátérek arra a rövid, tömör megállapításra, miszerint:

európai értelemben (és a fenti értelmezési keretben) civilizált az, aki A LOGIKUS GONDOLKODÁST ÉS A RACIONALITÁST VÉDVE VISELKEDIK.

Furcsán hangzik? Gondoljuk meg: az erős hangok, az erős szagok, a fizikai erőfölény az érvelés helyett, a testi működések szabályozatlansága a kifinomult eszközök (zsebkendő!) használata helyett: mind-mind egy alacsonyabb fokú racionalitás ismérvei. Úgy is megközelíthetjük, hogy a viselkedési szabályaink azért vannak, hogy minél nagyobb teret engedjenek az emberek és a közösség elmélyüléséhez, gondolkodásához, intellektuális működéséhez. Mi az, ami ezt gátolja? A folytonos, kontrollálatlan testiség (evés, ivás, szexualitás) és a kontrollálatlan agresszió („ököljog” az érvekkel szemben). Minél több olyan helyzetet teremtenek a társadalmi viselkedési szabályaink, amelyben mi egyének – ha akarunk – elmélyülhetünk gondolatainkban, illetve intelligens gondolatok erejével és ütköztetésével formálhatjuk környezetünket, annál civilizáltabbak vagyunk, a civilizáltság freudi értelmezése alapján.

Zárójelben jegyzem csak meg, mert igen messzire vezetne, hogy amit itt leírok, nem egyenlő azzal a fajta jól neveltséggel, amikor vallásukat minden nap gyakorló emberek a vallásuk tanításai alapján jól neveltek. Ez itt, indiai, pakisztáni és egyéb ázsiai bevándorlókkal teli környéken nyilvánvaló. A vallásos jólneveltség időről időre ellentmondásba kerül a modern európai jól nevelt ésszerűséggel, mivel az intellektus védelme, a gondolkodás körüli burok és a mindenen átvágó következetes racionalitás nem alapértéke.

A zárójelbe tartozó másik megállapítás, hogy természetesen a jólneveltségnek nemcsak földrajzilag meghatározott aspektusa van, hanem műveltségbeli is, amelyet részben – de csak részben! –jelez az iskolázottság szintje. Zárójel bezárva.

Iskola, nevelés, civilizáltság

Remélem, hogy a fenti értelmezési keret alapján érthetővé válik, miért fontosak azok a viselkedési szabályok, melyeket az iskolában várunk el, büntetünk és jutalmazunk. Azok a szülők, akik számára nem teljesen egyértelmű, miért is van néhány szabály, egészen meglepődve szokták meghallgatni, amikor röviden elmesélem nekik, hogy: ezért. Mert azt a célt szolgálják, hogy a tanulók a testi működéseik, testi vágyaik helyett, a szagok, illatok, agyukon átcikázó gondolatok időleges figyelmen kívül hagyásával megtanuljanak intellektuális teljesítményen alapuló (vagy kognitív teljesítményen alapuló) tevékenységeket végezni.

A tanítás-tanulás természetesen nem szűkül le arra, hogy fejeket nevelünk, amelyek alatt a test csak arra való, hogy elszállítsa őket egyik tanteremből a másikba, az érzelmeik pedig csak arra valók, hogy legyen mit okosan szabályozni. Természetesen a testi és érzelmi működés és a személyiség minden egyéb aspektusa is integráns része a nevelésnek. Amely miatt mégis a fenti megközelítést használtam: ebben az értelmezési keretben elég jól értelmezhető az európaiságunk és az egyik legfontosabb európai civilizációs érték, melynek fenntartásában és továbbfejlesztésében az iskola meghatározó szerepet játszik: a racionalitás, a gondolkodás, az intellektualitás, a kogníció szabadsága és védelme.