Trágár tanulók, nevelési szokások Angliában és Magyarországon
2016. április 29. írta: Békési Kálmán oktatási blogja

Trágár tanulók, nevelési szokások Angliában és Magyarországon

Mit mond egy angliai pedagógus a káromkodó tanulónak? S mit egy magyar? Az iskolai káromkodás kezelésének kultúrája. Mikrofelmérés összehasonlító eredményei.

steve_rotman_sworn.jpg

Steve Rotman, Flickr Creative Commons

- Ezen a héten az kapja a "star of the week" címet, akit még sosen hallottunk káromkodni - az angyalian jó magaviseletűnek tartott kamaszok is összemennek a székeiken. Zavartan tekingetnek körbe. A hangadók nevetni kezdenek.

- Sir... szerintem nem fog ilyet találni.

- Akit még sosem hallottunk. Talán már káromkodott életében, de olyan ritkán vagy olyan módon, hogy ez senkinek sem tűnt fel - muszáj kompromisszumot ajánlanom, mert szemmel láthatóan senki sem megy át ezen a teszten. Néhányan kissé följebb emelkednek a pad fedezékéből.

- Akkor Aol! - szinte azonnal teljes egyet értés alakul ki az osztályban. Átadom neki a díjat. Kissé zavarban van.

- Ha káromkodtál is már valaha, ez sosem volt zavaróan sok vagy másokat bántó - próbálom menteni a helyzetet.

- Sir, I've never sworn in my whole fucking life! Sir, én soha a kibaszott életben nem káromkodtam! - Sy, ha lenne ilyen verseny, megnyerné a megosztott első helyet trágárságban Jsan mellett. Az osztály röhög. Én is elmosolyodom.

- Sy, ez a megjegyzés kicsit vicces volt, de teljes mértékben helytelen.

A káromkodás pszichológiájáról

Kamasz(odó) tanulók ezerféle okból káromkodhatnak. Elsősorban azért, mert éppen felfedezik, tanulják, meddig mehetnek el a társas kommunikációban.

A kályhától indulva: Freud szerint a káromkodás civilizációs ugrás volt. Az indulatokat szóban kezdték kifejezni az emberek egymás agyonütése helyett. Segít a hirtelen fizikai vagy lelki fájdalom elviselésében. "Cool" státuszt biztosít a felnőttekkel szembeszálló lázadó kamasznak. Csoporton belüli humorforrás.

Ugyanakkor a káromkodás, egymás sértegetése súlyosabb konfliktusok forrása is: verekedés, egymás tulajdonának megrongálása. A kamaszok az iskolában ezeket a funkciókat ráadásul sokszor nem tudják elválasztani  egymástól, hiszen még csak tanulják a határokat és az önkontrollt. Az egyik pillanatban viccelődnek, a másik pillanatban valaki megsértődik és keményen visszaszól s 10 perccel később már a folyosón verekednek. Vagy két hétig nem állnak szóba egymással.

A káromkodás pedagógiájáról

Mit kezdjen egy sokat káromkodó - egyáltalán: káromkodó - diákkal a pedagógus? Hogyan reagálnak Angliában és hogyan Magyarországon?

9 szakember válaszolt a kérdésre: "Mit mondasz annak a diáknak, aki sokat káromkodik az iskolában?". Emellett, eddigi kutató és pedagógusi pályám során, itt Angliában körülbelül 50, míg Magyarországon néhány száz pedagógust figyeltem meg munka közben vagy készítettem velük interjút. Ez a felmérés nem reprezentatív és nem szisztematikus kutatás - izgalmas elemző játék az információkkal.

Eredmények

Mit mondasz annak a diáknak, aki sokat káromkodik az iskolában?

Angol pedagógusok

A társadalmi beilleszkedés és sikeresség üzenete világos. A karrier-építést és az életben való boldogulást hangsúlyozzák. Milyen nyelvhasználati feltételei vannak egy jobb munkahelyre való bekerülésnek? "A káromkodóról azt feltételezik, hogy alacsonyan képzett."

A káromkodás sértő és konfliktust idézhet elő. 

Pozitív üzenetük, hogy találd meg a megfelelő szavakat. Nyelvi készségek fejlesztése: a hivatalos és a köznyelv használatának megtanulása. Legyenek képesek megválasztani, milyen helyzetben melyiket kell használni.

Elsősorban a tartalomról beszéltek: MIÉRT nem jó káromkodni. Elemző és pragmatikus gondolkodással közelítettek a kérdéshez. Munkavállalást, karriert hogyan akadályozhatja a káromkodás. 

Meglepetés: az egyetlen megkérdezett nyelvtanár, aki németet és angolt tanít és maga is kettős nemzetiségű, pontosan azt válaszolta, amit az angolok.

Magyar pedagógusok a nyelvtanár kivételével

A társadalmi beilleszkedés üzenete elrejtve jelent meg a válaszokban. "Káromkodni mindenki tud... De bonyolult szavakat és fejtörőket mondani helyette, nem." A bonyolult szavakból és fejtörőkből azonban közvetlenül nem következik jobb munkahely vagy nagyobb mértékű beilleszkedés.

Sértő másokra nézve.

Negatív üzenet: kerüld el a nem megfelelő szavakat. Tanulja meg, milyen helyzetekben kerülhető el a káromkodás.

Elsősorban technikákról, módszerekről beszéltek: HOGYAN érné el, hogy ne káromkodjanak. Leíró gondolkodással közelítettek a kérdéshez. "Mit mondanál egy sokat káromkodó tanulónak?" Ránézek, beszélgetnék vele, behívnám a szülőket, kihívom egy nyelvi versenyre, pozitív szociális feladatokat kell adni neki.

Következtetések

Az angol megkérdezettek (plusz a nyelvtanár) válaszainak jellemzői:

  • Explicit, világos társadalmi üzenet
  • Konfliktusok megelőzése
  • Készségfejlesztésen a hangsúly
  • MIÉRT ne káromkodjatok

A magyar megkérdezettek válaszaira ez volt jellemző (kivéve a nyelvtanárt):

  • Implicit, homályos társadalmi üzenet
  • Nem szólnak konfliktusokról, csak sértődésről
  • Probléma elkerülésén a hangsúly
  • HOGYAN érjük el, hogy a gyerekek ne káromkodjanak

Legmarkánsabb különbségnek a társadalmi elvárások megfogalmazása tűnik. Az angolok világos és pragmatikus elvárásokat támasztanak. A "hogyan" kifejtését nem tartották fontosnak. A magyar pedagógusok inkább a módszerekben hisznek - hogy pontosan mit kellene elérni, a célok kevésbé kidolgozottak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy míg a magyar pedagógus a folyamatot szeretné szabályozni, addig angol kollégája a kimenetre, az eredményre fókuszál.

A bejegyzés trackback címe:

https://bekesikalman.blog.hu/api/trackback/id/tr748672018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BéLóg 2016.04.29. 22:56:22

Nem igazán értem a magyar párhuzamot. Igazából lehetne a brit (nem angol, ugye tanár úr?) mellett a tajvani vagy a délázsiai is.
Szerintem.

Békési Kálmán oktatási blogja · http://bekesikalman.blog.hu 2016.04.29. 23:35:50

@BéLóg: A skót, wales-i, angol, ír iskolák között azért elég nagy különbségek vannak. Én az anglia iskolákról írok. A magyar "párhuzam" oka, hogy én mint magyar, magyarul, magyarok számára írok.

kmera 2016.04.30. 00:47:50

Klassz lett volna egy angol tanárral találkozni kamaszként, hátha most nem káromkodnék - annyit és olyaaaan csúnyán :-( Egyértelműen az indulataim levezetésére használom, de ez nem tudatosult bennem túl régen, viszont felnőttként már egészen nagy koncentráció szükséges ezek elkerülésére úgy, hogy rengeteget kell utána néznem annak, hogy ha nem így, akkor mégis hogy kezeljem ezeket az indulatokat, mivel nem szeretném átadni a kisgyerekemnek. Érdekes az is, hogy - az angolok vélelmezésével ellentétben - nem vagyok egyáltalán alacsonyan képzett, a munkahelyem is ennek megfelelő, de ott tudtam mérsékelni, míg a gyereknevelés annyira igénybe vesz érzelmileg, hogy előtör belőlem néha a csikós... De rajta vagyok az ügyön, egész nap kibírom, majd hazaér este a férjem, és összefoglalja egy mondatban hirtelen azt, amit én egész nap magamban tartottam... :-D Ezt meg csak a hangulat kedvéért ;-) www.youtube.com/watch?v=dOxrIroPcxw

Mr. Bear 2016.04.30. 06:48:18

Nem értem, hogy miért baj az, hogy a kétféle kultúrában a tanárok kétféleképpen közelítenek meg egy problémát. A cikk nyomán végiggondoltam, miért is nem beszélek én a káromkodó kamasznak (bár az sem mindegy, milyen életkorú kamasznak, én 14 évesekre gondolok) arról, hogy ez milyen hátrányokat okoz neki a karrierépítésben. Nos, azért nem, mert először arra szeretném rábírni, hogy egyáltalán jelentsen neki valamit a karrierépítés. Ahol én tanítok, a teljes kilátástalanság és a felelőtlenség az ellenfél, azzal kell kezdeni valamit. Egy elitgimnáziumban nyilván jól működnek az angol mintájú mondatok.

Úgy tudom, Angliában udvariasan beszélnek egymással az emberek, nem jellemző az a fajta nyelvi durvaság, ami nálunk ömlik mindenhonnan. Az én tanítványaim csak káromkodást hallanak a családban, az utcán, a szennyrealityben, amit néznek.

Egyszóval: almát az almával,. körtét a körtével. Milyen iskolában, milyen szociális környezetben és hány éveseket tanít az a 9 angol tanár, akik reprezentatív mintává avanzsáltak? És a magyarok?

megtorolom 2016.04.30. 06:50:37

Könnyű dolguk van a gyerekeknek a mai világban, mert olyan nagymérvű ordenáré módon beszélnek ma mindenhol az emberek, hogy ki sem lehet kerülni. Nem csak káromkodás van jelen, hanem a beszéd közbeni kontroll hiány a különféle jelzők beletoldásával. Engem zavar amikor olyan emberekkel társalgok akikből dől a trágárság. Az unokáim nagyon szeretnek nálunk lenni, mert itt ilyen beszédet nem hallanak, Hallják viszont az iskolában, és sajnos a szülőktől, pedig számtalanszor szólok nekik, hogy a gyereket kíméljék meg az ilyen beszédtől. De már az élet minden területén, tv, rádió, és itt a blogokon is hihetetlen a trágárság. Szinte már sportot űznek belőle egyesek a másik embert ily módon való lebarmolásával. Ide jutott az emberi "civilizációnak" csúfolt állapot.sajnálom a gyerekeket, hogy ilyet kell hallgatniuk.

egysmás 2016.04.30. 08:13:44

A káromkodás és a csúnya beszéd között nincs különbség?

Már azért kérdem, mert a fenti angol gyereknek a szavait nem érzem káromkodásnak, simán bazmegelt.

bontottcsirke 2016.04.30. 08:41:11

Régen pofán verték a káromkodókat, annyi a különbség, hogy Angliában még mindig vannak iskolák ahol ezt megteszik, felvilágosult országunkban meg nem lehet.

csőcsere 2016.04.30. 11:17:39

Nagyon tanulságos.
Ahogy szoktam mondani: a magyarok nemzeti hobbija a mikromenedzselés. :-)

Békési Kálmán oktatási blogja · http://bekesikalman.blog.hu 2016.04.30. 12:38:55

@Mr Bear: az angol udvariasság létezik, de a tanulók itt is ki vannak téve mindenféle nyelvi hatásnak: internet, média, utca. Ha reprezentatív mintán kutatást indítanék a témában, az ön által fölvetett kérdésekhez hasonló megfontolásokat kellene figyelembe venni.
@kmera: az angolok felfogasa szerint, ha a gyerek megtanulja, milyen közegben és helyzetben káromkodhat és hol kell formális angolt használnia, akkor elérték a nevelési célt. ;)
@megtorolom: Igen, s ez ráadásul globális jelenség.
@egysmás: az angolok "swearing"-nek hívják mindkettőt, s nem tesznek különbséget. Még a helyettesítő szavakat ("bakter" vagy "fudge") sem tolerálják az iskolában.
@bontottcsirke: Nemcsak a fizikai erőszak, de még a tanuló megérintése is belső vizsgálatot vonhat maga után. Nem, az angol rendszerben nem megengedett a tanuló bántalmazása.
@csőcsere: :)

kuki123 2016.04.30. 16:40:32

Hát igen...

lehet itt dicsekedni a magyar oktatás egetverő színvonalával...
munahaha...
de sajnos a béka se** szintjét se üti.

az 1980-as években még csak csak tartotta magát, mert az oktatók is elhivatottan próbálták oktatni a tudást, a diákok meg hittek benne, hogy az amit tanulnak hasznos is.
Amit megtanultak elég volt 20-30-40 évre.
Ma aki tanult okos (de tényleg!) jó ha 5 évre elég a tudás anyaga, mert oylan gyorsan változik minden.

Az angol szász országokban iskolákban ezt felismerték...és nem azt tanítják, hogy mi van a könyv 110-dik oldallán, hanem hogy hogy leszel képes alkalmazkodni az egész életed során ehhez a sok változáshoz és információhoz, a közösséghez. Mert bár sok problémától szenved az társadalmi rendszerük, de nem egy nem elbaszott társadalomhoz nem elbaszott gyerekekre van szükség.

Nah szóval a magyar oktatás ilyen társadalmi téren sehol nincs. Sőt a rossz rendszert beleerőltetjük a gyerekbe.

egysmás 2016.04.30. 18:16:40

@Békési Kálmán oktatási blogja: Oké, hogy ők nem tesznek különbséget a kettő között, de mi igen.
Nálunk a trágár beszédre van külön kifejezés, ezért éreztem zavart az erőben.
Amúgy mindegy, nem kötekedni akartam, csak érdeklődtem, hogy egyértelmű legyen a helyzet.

pedagogyblender 2016.04.30. 23:04:12

Kedves Kálmán! Nagyon érdekes az amit ír, már csak amiatt is, hogy az iskolában ahol dolgozom, ( itt Angliában) mindebből szinte semmit nem véltem felfedezni. Még mielőtt a magyar olvasók azt hinnék, hogy itt mindent sokal jobban tudnak az oktatásról, el kell mondani azt is, hogy iskola és iskola között hatalmas különbség van, és hogy az iskolákban tanító szakképzetlen pedagógusok száma nagyon nagy és rohamosan nő.... és még rengeteg mást is ezeken kívül. Talán majd egyszer, ha lesz rá időm, indítok egy blogot és abban majd szépen kifejtem azokat :-)