Jólneveltség, civilizáltság és modern Európa
2016. július 22. írta: Békési Kálmán oktatási blogja

Jólneveltség, civilizáltság és modern Európa

Jól neveltnek lenni: az iskolák szerepe a racionalitásra és intellektualitásra épülő európai civilizáció fenntartásában.

the_thinker_auguste_rodin.jpg

Kitört a nyári szünet – s így legfrissebb pedagógiai élményeimet a hétköznapi, utcai életben szerzem. Ezek az élmények azonban nem kevésbé relevánsak iskolai tanítás-nevelés szempontjából.

Az eset

-Ne haragudjon, ez egy könyvtár. Megtenné a kedvemért, hogy kint folytatja ezt a telefonbeszélgetés? – Próbálnék tanulni, továbbképezni magam – de a mellettem ülő indiai úriember, ahogyan általában ezen a környéken az indiai úriemberek szokták, hangosan telefonál valakivel.
-Jó, csak befejezem. – Tovább beszél.
-This is a quiet area. Ez egy csendes szoba. Ott a kávézó pár lépésre. Esetleg tudná ott folytatni? – Próbálok rá kedvesen mosolyogni, ahogy az angolok szokták hasonló helyzetben.
-Magának nincs joga hozzám beszélni. – közben befejezte a telefonbeszélgetést.
-Hogy érti? Ön itt hangosan telefonált, én megkértem, hogy kint tegye. Miért ne lenne jogom ezt megkérni?
-Nincs joga. Csak arra van joga, hogy panaszt tegyen a recepción.
-Hát, akár van jogom, akár nincs, én magát fogom a jövőben is megkérni, hogy ne a könyvtárban folytassa le hangosan a telefonbeszélgetést. Én is ki szoktam menni, ha felhívnak. Itt tanulnak az emberek, amihez csöndre van szükség.
-De magának nincs joga – elkezdett kiabálni.
-Na jó, hagyjuk. – támadó, ütő mozdulatot tesz. Félig felemelkedek a széken és felé mozdulok. Nem túl jó környék.
-Udvariasan kértem, de nem leszek minden körülmények között udvarias. Gondolja meg, kinek mire van joga.
Feláll, elmegy.

Értelmezés

Mielőtt beleugrok a részletekbe, röviden definiálok néhány alapvető fogalmat a könnyebb érthetőség kedvéért. Nem tudományos definíciók, vagy filozófiai pontosságú meghatározások – de a jobb érthetőséghez elegendőek.

Nevelés, jólneveltség a pedagógiában

Mi a nevelés? Az angolok előtt ismeretlen fogalom: tipikusan német hatásra honosodott meg a magyarban. Mi, magyarul szoktunk jártasságot, készséget, képességet, tudást, kompetenciát említeni. Különbséget teszünk oktatás (tananyag) és nevelés (egyéb tudás) között. Ezt az elválasztást néhány esetben, például az állampolgári készségek esetében nehéz megtenni. A tanítási folyamatban pedig nem létezik olyan, hogy valaki csak tanít vagy csak nevel: a kettő egyszerre, egymásba ágyazva működik.

Az angolok ezt a felosztást nem ismerik, nem használják. Ők tanításban és tanulásban gondolkodnak. A tanításnak és tanulásnak minden része: a szaktárgyi tudás, egyéni készségek mint például figyelem/koncentráció és társas készségek mint például együttműködés. Ezeket általában készségnek (skill) hívják – de ez a készség nem teljesen ugyanazt jelenti, mint ahogyan mi használjuk. Óravázlataik gyakran a következő négy tanítási-tanulási aspektust tartalmazzák: az órán tanult új tananyag, az órán tanult társas készségek, az órán tanult egyéni készségek és az órán elsajátított erkölcsi készségek.

A továbbiakban azonban a „jólneveltség” fogalmát fogom használni. Mi, magyarok tudjuk, mit jelent. Angolszász megközelítésben pedig társadalmi együtt éléshez szükséges készségeket értek rajta.

Civilizáltság és az emberi psziché fejlődése

A társas készségekre fókuszálva, elérünk a mai cikk másik kulcsfogalmához, a civilizáltsághoz. Ennek pszichológiai, sőt, freudista alapú fejlődés-lélektani értelmezését fogom használni. Minél inkább megtanult valaki uralkodni az ösztönkésztetései és az egója felett, vagyis minél fejlettebb a felettes énje, annál civilizáltabb.

A félreértések elkerülése végett itt egy hétköznapi lista arról, mit értek ösztönök és egó által irányított, tehát egy átlagosan jól nevelt európai ember számára nem civilizált viselkedésen:

  • Közösségi terekben: buszon, utcán, étteremben, kávézóban, sőt könyvtárban hangoskodik. Nem halkítja le magát: ha valakinek nem tetszik, menjen máshova.
  • A hangoskodás sok alesetét produkálja: hangosan telefonál, hangosan eszik, az ordító gyerekeit hagyja ordítani bármilyen helyzetben. Sosem száll le a buszról vagy gyalogol ki teremből azért, hogy a zajjal járó foglalatosságait mások zavarása nélkül, gyorsan elintézze.
  • Hangosan szívja az orrát, zsebkendőt sosem használ. Amit felszívott, lenyeli.
  • Ha nem látják, de sokszor akkor is, ha igen: a kezében lévő szemetet szétdobálja.
  • Környezetére nem vigyáz: ha valami letörik, leesik, megkarcolódik - nem probléma.
  • Mindenhol eszik, bármilyen erős szagú ételt. Nincs olyan közösségi tér vagy alkalom, ahol ezt oda nem illőnek érezné.
  • Mások udvarias, de határozott, viselkedésre vonatkozó kéréseire agresszióval reagál. A kérésnek nem a tartalmát fontolja meg, hanem annyit ért belőle, hogy le akarják győzni, s ezt nem engedheti.

Röviden összefoglalva öt dolgot művel az európai jólneveltség értelmében „neveletlen” ember:

  • zajos,
  • eszik-iszik bárhol és bármikor,
  • társas szabályok emlegetésére támad (akár fizikailag is, helyzettől függően),
  • a logikus érvek számára nem képviselnek „erőt” egy vitában, csak a hangerő, a vitapartner nyers „erőpozíciója” (pl. a mögötte állók ereje, vagy a fizikai ereje, vagy a rajta lévő, társadalmi védettségét kifejező öltöny stb.).

Ezzel szemben milyen szabályozó szerepet tölt be a „jól nevelt” ember személyiségében az a szuperegó, amely szülei, illetve tanárai hatására kiépült a személyiségében? Néhány példa:

  • Megtanulta szabályozni, hol lehet hangos, de hol kell magát lehalkítania vagy teljesen csendben maradnia.
  • Használ zsebkendőt.
  • A fizikai környezetét óvja, vagy ha valami tönkremegy, ezt észreveszi és elégedetlenséggel tölti el. Más szóval, szükséglete, hogy fizikai környezete esztétikus és ép legyen.
  • Megtanulta, milyen terekben nem illik enni, illetve különböző helyzetekben mit és hogyan egyen.
  • Ha közösségi szabályok betartására kérik, pl. hogy legyen csendesebb egy könyvtárban, vagy kint intézze el a telefont, akkor elnézést kér és kiballag.
  • A vitákban egy jól elhelyezett, logikus érv esetén legyőzve érzi magát, anélkül, hogy a vitapartner fizikai, számbeli vagy társadalmipozíció-béli erőfölényben lenne – és ennek megfelelően viselkedik.
  • Érti a vita lényegét: az intellektuális (vagy kulturális) teljesítmény számít, nem pedig a fizikai erő, arrogancia vagy többségi álláspont. (Ez egy viselkedési minta, s nem egyenlő azzal, hogy a vitában kinek van "igaza"!)

Nos, a hosszú bevezetés után rátérek arra a rövid, tömör megállapításra, miszerint:

európai értelemben (és a fenti értelmezési keretben) civilizált az, aki A LOGIKUS GONDOLKODÁST ÉS A RACIONALITÁST VÉDVE VISELKEDIK.

Furcsán hangzik? Gondoljuk meg: az erős hangok, az erős szagok, a fizikai erőfölény az érvelés helyett, a testi működések szabályozatlansága a kifinomult eszközök (zsebkendő!) használata helyett: mind-mind egy alacsonyabb fokú racionalitás ismérvei. Úgy is megközelíthetjük, hogy a viselkedési szabályaink azért vannak, hogy minél nagyobb teret engedjenek az emberek és a közösség elmélyüléséhez, gondolkodásához, intellektuális működéséhez. Mi az, ami ezt gátolja? A folytonos, kontrollálatlan testiség (evés, ivás, szexualitás) és a kontrollálatlan agresszió („ököljog” az érvekkel szemben). Minél több olyan helyzetet teremtenek a társadalmi viselkedési szabályaink, amelyben mi egyének – ha akarunk – elmélyülhetünk gondolatainkban, illetve intelligens gondolatok erejével és ütköztetésével formálhatjuk környezetünket, annál civilizáltabbak vagyunk, a civilizáltság freudi értelmezése alapján.

Zárójelben jegyzem csak meg, mert igen messzire vezetne, hogy amit itt leírok, nem egyenlő azzal a fajta jól neveltséggel, amikor vallásukat minden nap gyakorló emberek a vallásuk tanításai alapján jól neveltek. Ez itt, indiai, pakisztáni és egyéb ázsiai bevándorlókkal teli környéken nyilvánvaló. A vallásos jólneveltség időről időre ellentmondásba kerül a modern európai jól nevelt ésszerűséggel, mivel az intellektus védelme, a gondolkodás körüli burok és a mindenen átvágó következetes racionalitás nem alapértéke.

A zárójelbe tartozó másik megállapítás, hogy természetesen a jólneveltségnek nemcsak földrajzilag meghatározott aspektusa van, hanem műveltségbeli is, amelyet részben – de csak részben! –jelez az iskolázottság szintje. Zárójel bezárva.

Iskola, nevelés, civilizáltság

Remélem, hogy a fenti értelmezési keret alapján érthetővé válik, miért fontosak azok a viselkedési szabályok, melyeket az iskolában várunk el, büntetünk és jutalmazunk. Azok a szülők, akik számára nem teljesen egyértelmű, miért is van néhány szabály, egészen meglepődve szokták meghallgatni, amikor röviden elmesélem nekik, hogy: ezért. Mert azt a célt szolgálják, hogy a tanulók a testi működéseik, testi vágyaik helyett, a szagok, illatok, agyukon átcikázó gondolatok időleges figyelmen kívül hagyásával megtanuljanak intellektuális teljesítményen alapuló (vagy kognitív teljesítményen alapuló) tevékenységeket végezni.

A tanítás-tanulás természetesen nem szűkül le arra, hogy fejeket nevelünk, amelyek alatt a test csak arra való, hogy elszállítsa őket egyik tanteremből a másikba, az érzelmeik pedig csak arra valók, hogy legyen mit okosan szabályozni. Természetesen a testi és érzelmi működés és a személyiség minden egyéb aspektusa is integráns része a nevelésnek. Amely miatt mégis a fenti megközelítést használtam: ebben az értelmezési keretben elég jól értelmezhető az európaiságunk és az egyik legfontosabb európai civilizációs érték, melynek fenntartásában és továbbfejlesztésében az iskola meghatározó szerepet játszik: a racionalitás, a gondolkodás, az intellektualitás, a kogníció szabadsága és védelme.

A bejegyzés trackback címe:

http://bekesikalman.blog.hu/api/trackback/id/tr68906490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kishableany 2016.07.22. 21:51:47

Ugy van. Es az a baj, hogy mar Europabol is kiveszofelben van a jolneveltseg, hiszen "a gyereket nem szabad korlatozni", "most fiatal hadd elje ki magat" es igy tovabb. Hamarosan felnottkorba lep az a generacio, akire meg eleteben nem szoltak ra. Es nem ertik, hogy egy munkahelyen viselkedni kell, szabalyok vannak, es igen, az egyuttmukodesnek is vannak szabalyai es ha anyja-apja gyerekkoraban nem szabott felseges kiralykisasszonykanak hatarokat, hogy mit tehet meg es mit nem, akkor bizony mahd a fonoke teszi meg. Nem veletlen, hogy egy csomo cikkben es posztban megy a visitas, hogy milyen szornyu fonokeik vannak. Holott csak arrol van szo, hogy eleg nehez egy huszonakarhany evest nevelni, ahelyett, hogy az alapokra pici gyerek koratol fogva megtanitottak volna. Nagy kar. A posztban emlitett kulturalis kulonbseg csak sulyosbito tenyezo. Vezetokent egy "elmeny" ezeket helyesen lekezelni.

csakférfi 2016.07.22. 23:08:25

@Kishableany: Csak egy "kicsit" gúnyos a poszt és a kommented.
Mellesleg igazad van!
A "jólneveltség" a másik ember tiszteletén alapszik.
"csak olyant tegyél amit szeretnél ha veled is tennének-olyant ne tegyél amilyent nem szeretnéd ha veled tennének"
Ezen egyszerű szabály betartása lenne a kívánatos.
Amennyiben ezen szabályok gyerekkorban megerősítésre kerülnek úgy a szabadság érzetét adják!Nem csak a szülőkön múlik.
Az önkontroll (felettes én ?) azért az mert önmagamat kontrollálom felnővén!Mivel ezek az emlékeimből adódnak amik kellemessé teszik a társasági életet.Értsd családi életet elsősorban!
Na ennyi!
:)
:) :)