Hogyan bánthatnak a pedagógusok?
2016. május 20. írta: Békési Kálmán oktatási blogja

Hogyan bánthatnak a pedagógusok?

Angol szabályok, magyar gúny és megszégyenítés. Kapcsolat a jogállam, sikeresség és az osztálytermi kommunikáció között.

 le_ma_tre_d_ecole_tableau_de_egbert_van_heemskerck_1687.jpg

A kép forrása: Flickr Creative Commons  

Felnőttektől és diákoktól gyűjtöttem össze néhány száz negatív mondatot. Mondatokat, melyekkel angol és magyar pedagógusok okoznak kellemetlen perceket a diákjaiknak. Sem mintájában, sem módszerében nem tudományos kutatás. Kulturális megfigyelés, életből vett példák és gondolatok.

Hogyan "aláz" egy angol és egy magyar pedagógus? Az írás mindannyiunkra vonatkozik, hiszen pályánk során mindannyiunknak kicsúszott már a száján egy-két olyan mondat, amelyet később megbántunk.

Ami közös a két kultúrában

A hatalmi viszonyok kifejezését (Azért, mert én vagyok a tanár, te a diák), a pedagógus káromkodását és a kioktató bölcselkedést mindkét kultúrában elkövetjük.

Angol: A halogatás időpazarlás.

Magyar: A csend érleli a magvas gondolkodást.

Angol: Jó reggelt! (fennhangon, a viszontválaszt elvárva)

Magyar: A tanárnak mindig igaza van.

Angol sajátosságok

Dicséret teljesítmény nélkül.

Peter. You passed. Well done. (Peter, átmentél. Szép teljesítmény!)

Az angliai diákokat sokat dicsérik. Évszázados pedagógiai megfigyelés az alapja: a tanulás megszerettetése és így hosszú távon fennmaradó erőfeszítések pozitív visszajelzésekkel érhetők el a tanulónál. A fenti esetben ez mégis visszafelé sült el: Peter, aki pontosan tudta, hogy az "átment" majdnem a legrosszabb teljesítmény, a pedagógus amúgy jó szándékú mondatát gúnyolódásnak érezte.

Rengeteg, minden részletre kiterjedő szabályok ismertetése.

Az angolok szeretik a szabályokat és az eljárásrendeket. Rugalmasak, valamint szabályaik többsége életbeli tapasztalatokból származik. Azonban a szabályok ismétlődő felsorolása a tanulók számára unalmasnak és prédikálásnak hat. 

Magyar sajátosságok

Szarkazmus, gúnyolódás, megszégyenítés.

Ha még ennyit sem tudsz, akkor ez egy ketteske.

Vonatsebességgel  butulsz.

Szép öcsém, be nagy kár, hogy apád paraszt volt, s te is az maradtál.

Tisztán negatív értékelés, a pozitívumok, erősségek említése nélkül. Illetve anélkül, hogy a pedagógus tanácsot adna, hogyan tud a tanuló fejlődni.

A többiek már mind leírták. (Rosszabbul csinálod, mint a többiek.)

Emlékszünk még az angol "éppen átmentél" üzenetre? Ahol bátorítást is fűz a pedagógus a rossz hírbe. A magyar mondat ezzel szemben semmilyen reményt nem hagy a tanuló számára, hanem egyenesen és nyíltan negatív üzenettel közli: buta vagy, rosszul teljesítesz, éppen csak átmentél.

Osztályterem: magabiztosság, önkifejezés, együttműködés

Az angolok az önbizalom szándékos rombolása helyett növelik a gyerekek önbizalmát. A "confidence" a kultúrájuk része. Gorer 1955-ben írta az "angol személyiség"-ről készített kérdőíves felmérésében, hogy a válaszolóknak  "csak igen kis csoportja számolt be megszégyenítési technikákról, amelyek más társadalmakban a fiatalság beilleszkedése előmozdításának szinte bizonyosan a fő eszköze".

Nagyképű, beképzelt, túlzottan magabiztos - sütjük rá sokszor Magyarországon a bélyeget olyan gyerekekre, akikre Angliában rámosolyognának, ami az angol gyerekek körében egészséges önbizalomnak, önkifejezésnek vagy önérvényesítésnek számít.

A tanulókat bátorítják: még a legnegatívabb üzenetben sem üzenik azt, hogy reménytelenül buta vagy. A szarkazmus, gúnyolódás pedig kifejezetten tilos. Ezt Ms W így fogalmazta meg:

"Mi, angolok híresek vagyunk a szarkasztikus humorunkról. Ezért különösen oda kell figyelnünk, hogy az osztályteremben ne így beszéljünk a gyerekekkel, mert ezt ők nem viccesnek találják, hanem megbántódnak."

A kulturális különbség hatása az osztályokból az egész társadalomra és gazdaságra kisugárzik.

Az Angliában felnövő gyerekek bátran és sokszor harciasan kifejtik a véleményüket (nem lehet beléjük fojtani a szót), fizikai inzultus esetén a fiúk szintén bátran és harciasan védik meg magukat.

A gyerekek individualisták, önérvényesítők, önmaguk érdekeiért kiállniak. Ha kell, harciasak. Hangot adnak a szükségleteiknek és a kritikus gondolataiknak.

Az individualizmus mellett ugyanakkor képesek együttműködni, csoportokban dolgozni és megtanulják a közösségi szabályokat betartani.

Társadalom: jog, demokrácia, siker

E három: az erős önérvényesítés, a szabad emberekből alakuló csoportok együttműködése és a közösség által hozott szabályok betartása a brit diákokat a siker kompetencia-készletével ruházza fel. Ha nem is közvetlen, de levezethető kapcsolatot találunk az érdekérvényesítő, szabad és együttműködni tudó egyének és az alábbiak között:

  • Az egyének felszabadultan, barátságosan viselkednek egymással.
  • Megvédik és kivívják a jogaikat, aktívak. Szakszervezetbe szerveződnek, tárgyalásokat kezdeményeznek vagy felmondanak, sztrájkolnak, tüntetnek, véleményt mondanak. A legutóbbi szakszervezeti megmozduláshoz az iskolánk pedagógusainak 80%-ka csatlakozott. 
  • Aktív részesei, kezdeményezői a szabályok alakításának. Nem csupán elszenvedői és végrehajtói. A Student Council, diáktanács csak az elmúlt két évben több jelentős reform kezdeményezője volt az iskolánkban. 11-16 éves diákokról van szó. Az iskolai konyha és menü reformját 12 évesek kezdeményezésére vezettük be!

Mit csinálhatunk jobban?

  • Szarkazmus helyett egyenes üzenetek.
  • Megszégyenítés helyett az önbizalom növelése bátorítással.
  • Lekicsinylés helyett annak ismételgetése, hogy "képes vagy rá", segítek, hogy sikerüljön
  • Összehasonlítgatás helyett annak hangsúlyozása, hogy önmagadhoz képest fejlődtél-e, illetve megtettél-e mindent, amit tudtál.

Mindezekkel hozzájárulunk az erős jogrendet működtető, érdekeket kiegyenlítő, barátságos és  sikeres társadalom létrejöttéhez.

---

Kérem, válaszoljon az alábbi két kérdésre: ezúttal a pedagógusok pozitív mondatairól. 

A bejegyzés trackback címe:

https://bekesikalman.blog.hu/api/trackback/id/tr98733522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eo 2016.05.20. 12:50:46

"Az Angliában felnövő gyerekek bátran és sokszor harciasan kifejtik a véleményüket (...) A gyerekek individualisták, önérvényesítők, önmaguk érdekeiért kiállniak. (...) Hangot adnak a szükségleteiknek és a kritikus gondolataiknak. (...) képesek együttműködni, csoportokban dolgozni és megtanulják a közösségi szabályokat betartani."

Azért ez így erős túlzás. Az lehet, hogy az iskolákban ezeket a tulajdonságokat próbálják fejleszteni, ha ezt tényleg a gyakorlatban is teszik, nem csak papíron, az mindenképpen szuper. Viszont hogy a gyerekek milyenek, az egy másik tészta. Az angol (osztály)társadalom különböző rétegeiben nagyon különböző nevelési elvek és tudattalan nevelési minták érvényesülnek, ami maximálisan hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi osztályok konzerválódnak és alig átjárhatók. Az angol oktatási rendszernek sokkal többet kéne tennie azügyben, hogy az osztályok közötti szakadék könnyebben áthidalható legyen.

Békési Kálmán oktatási blogja · http://bekesikalman.blog.hu 2016.05.20. 13:21:54

@eo: Angliában valóban gyenge a vertikális mobilitás. Én olyan gyerekeket tanítok és nevelek, akiknek többsége hátrányokkal indul a társadalmi versenyben - mégis elsajátítják az érdekérvényesítés, együttműködés, kritikus gondolkodás készségeit és sokat fejlődnek a brit kulturális kódok és szabályok megértésében és követésében. Tehát ezeknek a készségeknek az elsajátítása nem anyanyelv, szociális vagy pénzügyi körülmények kérdése.

steery 2016.05.21. 16:31:05

Nálunk a tanárok közt voltak kifejezetten gyerekgyűlölő, embergyűlölő, rosszindulatú, pszichopata, trehány, lógós, tahó paraszt tanárok és tanárnők is, akik sokszor minősíthetetlen módon bántak a rabszolgaként kezelt diákokkal. Íme néhány emlékezetes példa:
- Így üvöltözött velünk az osztályfőnöknőnk a gimnáziumban (rikácsolva, mint egy idegbajos boszorkány) már az első év elején, mikor nem tetszett neki a tudásszintünk, amit általánosból hoztunk: Mindenkit megbuktatok! Senkit nem engedek el az érettségiig! Semmi keresnivalótok nincs a gimnáziumban! Börtöntöltelék lesz belőled fiam! Kihajítalak az ablakon! Hogy te milyen infantilis vagy! Ne nevessél, fiam! Zokogni kéne! Keservesen zokogni! Majd megtudjátok, milyen az igazi élet! Csak kerüljetek ki innen! stb.
- Az igazgatónk egy emlékezetes beszólása: Ki az az állat, aki itt üvöltözik? (se állat, se üvöltözés nem volt a helyszínen)
- Melyik marha ugrált a tanári asztalon és taposta össze a terítőt? (senki, csak krétaporos volt)
- Volt egy tanárunk, aki imádta sértegetni a diákokat, tanítás helyett, mint egy idióta kabaré előadó. Többen panaszt is tettek ellene az igazgatónál, de nem lett belőle nagy ügy, mert már akkor is tanárhiány volt, így folyton elsikálták az ügyeket. Ezt a fazont is a Vajdaságból szalajtották vagy honnan, meglépett a katonai behívó elől a yugo háború idején. Többször szabályosan megríkatta az érzékenyebb lelkű lányokat a tahóságaival, ott zokogtak a csajok az órán, mert szívükre vették a sértéseit, mikor letirpákozta őket (azt se tudtuk, mit jelent az, hogy tirpák, de volt oly kegyes és elmagyarázta), meg gúnyt űzött a hajukból (szép hajuk volt, nem punk frizura!), sőt a nevükből is (Lukács Mónikát azzal cikizte, kéjelegve a gúnyolódásában, hogy Luk-Ács, maga milyen lukat ácsol már megint?), stb. Végén már szabályos veszekedések folytak az órán oktatás helyett, mert több diák is zokon vette a fickó tahóságait és szembeszálltak vele. Ki akarták tiltatni a suliból. Bejöttek a szülők is balhézni. Végül a tanár megígérte, hogy visszafogja magát, ami tényleg csak visszafogást jelentett, nem abbahagyást. Szóval ezt is elsikálták.

Nem csoda, hogy ilyen biztatások után volt olyan év, amikor 8-12 diák bukott meg a 32 fős osztályból. Érettségin is megbukott vagy 8 fő a 24 fősre olvadt osztályból (a többiek előbb kibuktak és otthagyták az egész embernyúzó intézményt, elmentek más iskolákba). És szinte mindenki 2-esre érettségizett a legtöbb tárgyból, siralmas tudásszinttel.

Volt olyan osztálytársnőm, akiről csak az érettségi előtt (!) derült ki, hogy még folyékonyan sem tanult meg olvasni szegény. Mivel négy éven át csak lapított hátul, senki sem törődött vele és puskázással valahogy mindig sikerült átcsúsznia a vizsgákon. Míg egyszer le nem bukott: hangosan kellett volna olvasnia és nem ment neki. Na, hogy mit kapott a tudatlanságáért a tanároktól! Pedig áldozat volt, nem tettes.

És az utóhatások: Több osztálytársamról megtudtam később, hogy különféle gyógyszereket szedtek az iskola alatt, meg pszichológushoz jártak, hogy el tudják viselni a terrort és a pszichikai nyomást. Az egyik osztálytársnőm a suliban összevagdtalta késsel a karjait, de sajnos nem halt bele. Viszont később totál elmeroggyant idegroncs lett belőle, pár évvel később már olyan üveges szemekkel bámult ki a fejéből, mint aki azt se tudja, melyik bolygón van. Egy másik srác felakasztotta magát (levágták, túlélte). És amennyire tudom, egyikünk sem vitte semmire az életben. Akik élve kikerültek abból a szadimnáziumból, egyikükből sem lett sikeres ember. Se boldog. A többségük csóró maradt, munkanélküli, szingli. És azóta is próbáljuk elfelejteni az ifjúkori élményeinket.

Vagyis az egész iskola szerintem lényegében arról szólt, hogy megtörjenek minket, engedelmes, megalázkodó rabszolgát csináljanak belőlünk. Az volt a lényeg, hogy minél jobban megutáltassák velünk a tanulást, a tudományt, a tanárokat, az iskolát, a gondolkodást, meg mindent, ami ezekhez kapcsolódik. Így ahogy haladtam előre ezen az elmebeteg akadálypályán, egyre jobban elment a kedvem a tanulástól meg úgy mindentől az életben. Állandóan depressziós voltam, szorongtam és hol öngyilkos akartam lenni, hol meg a tanáraimat szerettem volna megkéselni, megölni, felkoncolni nyilvánosan, mindenki szeme láttára. Végül megúszták, hogy méltóképp megbosszuljam a gaztetteiket, de azért még jól emlékszem a pszichopata osztályfőnöknőm rémült tekintetére, mikor az érettségi után egyszer véletlenül összefutottam vele az utcán. Szabályosan rettegett attól, hogy bosszút állok rajta és ott helyben megverem vagy megölöm a mocsokságaiért hálából. Mivel látta rajtam, hogy nem sikerült megtörnie az emberi tartásomat és az eszelős gyűlölet és pusztítási vágy haragja tombol a szememben, amikor ránézek. Öröm volt nézni a rettegését a rohadéknak! :-D
süti beállítások módosítása