A svéd oktatás erőssége a céltudatosságra, önszabályozásra és önkontrollra nevelés - többek között. A pedagógus irányítja-e, mikor figyel és tanul egy gyerek? Az eredményes csapat, amely önálló döntéseket hoz és önállóan cselekszik.

Angol együttműködés, svéd önszabályozás és a szabályok magyarosan rugalmas értelmezése. 2. rész.

Photo: Sun Valley Group of Schools, Flickr Creative Commons

---

2004. Svédország, Stockholm, Jarffala önkormányzat iskolája (Tempus, Arion tanulmányút).

Renata egy münsteri német gimnázium matematika tanára. Nem felhőtlenül boldog a matematika-órán, amelyet éppen közösen látogatunk.

A tanulók - 11. évfolyamosok - a jövő heti matematika tesztre készülnek. Már aki. A többség 5-10 percig koncentrál, utána pár percig teljesen mással foglalkozik. Valaki zenét hallgat. Mások halkan egymással beszélgetnek. Máskülönben nem zavarják egymást.

Renata most, az iskolalátogatások harmadik napján végre elemében érzi magát saját szaktárgyában. Megfeledkezve megfigyelő szerepéről, csípőre tett kézzel járkál az asztalok között. Ahol a tanuló nem dolgozik, vagy elakadt, kérdéseket tesz föl, ötleteket ad és mutatóujjával mutatja, mit kell nézni a tankönyvben. Nem mozdul addig a tanuló mellől, míg azt nem látja, hogy az folytatja a munkát a kapott instrukció szerint. A tanulók kissé furcsállják ezt a fajta "törődést". Udvariasan követik utasításait - egészen addig, amíg tovább nem megy a következő tanulóhoz. Akkor visszatérnek arra a tevékenységre, melyet előtte végeztek.

A zenét hallgató tanuló mellett állva rá kellett jönnie, hogy a fiú nem a feladattal foglalkozik, sőt, nem is érti, mit kellene tennie. S ez a helyzet a tanulóban nem kelt szorongást. Renataban annál inkább. Suttogva a svéd tanárhoz fordul.

– Szabad zenét hallgatniuk az órán? – kérdezi.

– Amíg előadtam, figyelt, nem hallgatott zenét.

– Később azonban hallgatott, és nem foglalkozott a feladattal.

– Ha megtiltanám, nem lennék többé a barátjuk.

– Fogalma sem volt, hogyan kell a feladat megoldásához hozzákezdeni. – érvel Renata.

– Lehet, de nem zavar másokat. Nemsokára tesztírás lesz, ő is tudja. - A tanár az óra elején világossá tette: még két napig lehet őt felkeresni a szokott időpontokban, ha valaki nem ért egy tananyagrészt és segítségre van szüksége.

A svéd tanár meglehetősen értetlenül és csodálkozva válaszolgatott, szemmel láthatóan nem értette, mi a problémánk az esettel kapcsolatban. Ez a csoport emelt szintű matematikát tanul, s kivétel nélkül „jó matekosokból” áll. A svéd oktatási rendszer ráadásul akkoriban, 2005-ben még a világ élvonalában volt a nemzetközi "PISA" tudásmérő teszten, beleértve a matematikai eszköztudást is.

---

Értelmezés

A fenti történetet most három, eredményes csoportok, csapatok létrejöttéhez fontos készség mentén értelmezzük:

• céltudatosság, célorientáció,
• önszabályozás,
• önkontroll.

Renata jó szándékúan, de kissé kontroll-kényszeresen, megpróbálta átvenni az irányítást a tanulók figyelme felett és kikényszeríteni, hogy matematika példák megoldásával foglalkozzanak. Túl nagy feszültséget okozott számára az, hogy a tanulók figyelme és tanulása nem egy általa elképzelt időpontban és folyamat mentén zajlott.

Önszabályozásnak, önszabályozott tanulásnak (self-regulated learning) hívjuk azoknak az attitűdöknek és készségeknek a készletét, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanulók a külső kontroll megszűnésekor, a pedagógus távollétében is jól teljesítsenek és eredményeket érjenek el. Ugyancsak önszabályozás és önkontroll azok a társas, interperszonális készségek, viselkedési minták, hogy a tanuló akkor sem zavar más tanulókat a teljesítésben, tanulásban, munkavégzésben, ha ő maga éppen másra figyel, mással foglalkozik.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti diákok mindegyike jól teljesített matematikából. Az önszabályozás és felelősségvállalás megtanulása szabadságot igényel. Nem tud megvalósulni, ha a tanuló tanulásának ritmusát, figyelmének változásait a pedagógus minden pillanatban irányítani, a saját óratervéhez igazítani próbálja. 

Az önkontroll időzítés és késleltetés is. A tanulók megtanulják, hogy vannak olyan szükségleteik, például privát kommunikáció a társakkal, vagy udvarlás, amelyet a megfelelő időpontban megélhetnek, kielégíthetnek - de fontos ennek időzítése, ha az iskolában vagy később a munkában eredményeket szeretnének elérni.

A célorientációt a fenti történet elrejtve tartalmazza. Svédországban, jóval pályaválasztás előtt, már "általános iskolás" korban komoly segítséget kapnak a tanulók saját képességeik, belső lehetőségeik és érdeklődésük jobb megismeréséhez. Támogatást kapnak, hogy - hosszú távon gondolva saját jövőjükre -, minél tudatosabban dönthessenek arról, milyen tanulmányokra fektetik a hangsúlyt az iskolában. Mindehhez természetesen szükséges

• a tanterv rugalmassága, helyi változtathatósága,
• a tanulási kínálatból való választás nagy fokú szabadsága már fiatal kortól (mit szeretnék tanulni?) és
• a tanuló munkájának értékelésekor figyelembe vegyék a tanuló céljait, ne csak a pedagógusok, iskolák által támasztott külső elvárásokat.

Alkalmazás a pedagógiai gyakorlatban

Az önszabályozás és önkontroll a pedagógiai gyakorlat szempontjából három egyszerű szakmai cél elérését hivatott segíteni:

• a tanuló a külső kényszerek helyett belső indíttatásból fakadóan teljesítsen,
• legyen képes külső ellenőrzés nélkül is hosszú távon kiegyensúlyozottan jó eredményeket elérni és
• társait ne akadályozza a munkában és eredmények elérésében.

Az önszabályozás és önkontroll megtanulásához meglehetősen nagy személyes szabadságra van szükség. Arra, hogy a tanuló magáénak érzett célok elérése érdekében döntéseket hozzon, cselekedjen vagy ne cselekedjen. Hogy világossá váljon, egyes döntései és tettei milyen összefüggésben állnak az eredményeivel vagy kudarcaival. Eredményei és kudarcai pedig leginkább akkor nyernek értelmet, amikor személyes céljaihoz tudja őket mérni. Ahhoz, hogy felelősséget vállaljon és önkontrollt fejlesszen ki, döntési és cselekvési szabadságot kell kapnia saját tanulmányai céljának és tartalmának összeállításában. A szabadság foka, optimuma szakmai mérlegelés kérdése, de minden bizonnyal nagyobb annál, melyre a magyar közoktatás hagyományosan lehetőséget biztosít.

Célorientációra nevelés technikája, amikor bevonják a tanulót saját tanulási céljai kitűzésébe és a munkája értékelésébe. Ez áthatja a svéd közoktatást, része a pedagógiai kultúrának. A pedagógus saját középtávú oktatási-nevelési céljait az egyes tanulók igényéhez igyekszik alakítani. Mindegyikük igényeihez egyenként, differenciált módon. Például leírják egy lapra havonta egyszer, pár perc megbeszélés után, hogy hová kellene eljutni adott tantárgy megértésében, ismeretében és alkalmazásában a hónap végére. Tartalmazza a lap azt, hogy a diák mit vállal (mérhető és számon kérhető vállalások), illetve hogy én, pedagógus, hogyan fogom ennek elérésében segíteni őt. Ez a terv a tanulóval folytatott privát beszélgetés terméke. Olyan iskolákban és iskolarendszerben is megéri a befektetett időt, energiát, ahol egyébként nem áll rendelkezésre plusz kapacitás vagy idő a feladat elvégzésére.

Hogyan járulnak hozzá ezek a látszólag egyéni, individuális készségek az eredményes csoportmunkához? A kérdést így is feltehetném: ugyanazokat a célokat tűzném-e ki és ugyanúgy viselkednék-e egy lakatlan szigeten, mint társas környezetemben? Valószínűleg nem. A célok, önszabályozás, önkontroll és felelősségvállalás, habár egyéni személyiségjegyek, társakkal való együtt élésben fejlődnek. A céltudatosság, önszabályozás és önkontroll szociális készségek (is).

Hogyan lehet céltudatosságra, önszabályozásra és önkontrollra nevelni egy tradicionális, a reform-mozgalmaktól nagyjából érintetlen, nagy mértékben frontális munkát alkalmazó, hagyományosan kommunikáló közoktatási intézményben? Ahol nem állnak rendelkezésre plusz források? Ahová nem csupán a művelt középosztály többnyire teljesíteni akaró és beilleszkedő gyerekei járnak? Ahol az egész megközelítés újnak, szokatlannak hat? A következő cikkben, jövő héten pénteken bemutatok egy megoldást.